Így dolgozzunk bőrrel!
A bőr az egyik legszebb és legkedveltebb alapanyag amit ma főleg a bőrdíszműiparban és a cipőiparban használnak, de ruházatunkban is igen gyakori. Ezek a különböző, tartósított és feldolgozott állati bőrök, lehetnek emlősállatok, hüllőbőrök, sőt még halbőrök is!
A következő néhány tippet saját tapasztalataimból és az 1990-es Burda augusztusi számából válogattam, még ma is megállja a helyét, többek között a képen látható retikül készítése előtt is nagy hasznát vettem!
A bőrvásárláshoz minden esetben vigyünk magunkkal a papírból már kiszabott szabásmintát, hogy a megadott mennyiséget magunk is ellenőrizhessük, és a helyszínen az egyes kiszabandó részeknek éppen megfelelő egészbőröket kiválaszthassuk.
A vásárlásnál vegyük figyelembe a valódi bőrnek azt a tulajdonságát is, hogy a keresztirányban erősebben, hosszirányban kevésbé rugalmas, és ennek megfelelően jobban, illetve kevésbé hajlamos a megnyúlásra. Ezért a szabásmintákat soha nem szabad a bőrön elforgatni és például az egyik elejét még hosszában, esetleges anyagtakarékosságból a másikat már keresztirányban kiszabni, mert ennek az árát később, a formáját elvesztő ruhadarabban kell majd megfizetnünk!
A bőr természetes anyag, és ennek megfelelően apró szakadásai és gyengébb-vékonyabb részei is vannak, ezért ügyeljünk arra, hogy a kiválasztott bőrök vastagsága egyenletes legyen. Ez festett bőrök esetében a színezésre is érvényes.
Valódi bőrre soha ne másolópapírral vagy jelzőrádlival vigyük át az egyes szabásminták kontúrvonalait és jelzéseit, mert ezzel örökös nyomot hagyhatunk az értékes bőr felületén. Szabás előtt gondosan ellenőrizzük az egyes kiszabandó részek felfektetésének helyességét, nehogy a tükör szimmetrikus részek helyett két teljesen egyforma helyett két teljesen egyforma darabot (például két jobb ujját) szabjunk ki.
A bőr megerősítéséhez nem szabad túlságosan vastag rávasalható közbélést használni, és tanácsos a közbélés vágott szélét levasalás előtt kissé megtépkedni: így a béleléshatárvonala nem üt át a bőr színére. A vasaló soha ne legyen túl forró: a selyem/gyapju fokozat éppen megfelelő.
Gombostűzni, fércelni és fejteni a bőrt sajnos nem lehet, mert minden tűszúrás azonnal nyomot hagy. Legjobb ha először próbaképpen olcsó kartonból varrjuk meg a modellt, a szükséges változtatásokat átvezetjük a papír szabásmintára és csak utána kezdünk bőrből dolgozni.
A dísztűzések varrása előtt a formára igazított és kézzel erőteljesen lesimított részeket gémkapoccsal rögzítsük.
A kimondottan bőr varrásához készült gúlahegyű tűre csak rendkívül vastag és erős bőrök feldolgozásakor van szükség. A finom bőröket biztonságosabb közönséges varrógéptűvel varrni.
Az öltést legalább 3 mm hosszúságúra állítsuk be, ennél szorosabb gépi öltésnél a bőr könnyen összehúzódik, vagy az öltések lyukainak folytatásában behasad.
Aki fél drága bőrrel kisérletezni, gyakoroljon a sokkal olcsóbb műbőrrel! Azok közül a hordozóanyagosat ajánlom, hiszen ez a természetes műbőr tulajdonságait leginkább megközelítő műbőr (hajlékony, rugalmas, esztétikus, jó higiéniai és szilárdsági tulajdonságú) és könnyebb varrni! Ha mégis hordozó anyag nélküli műbőrrel dolgoznánk, a könnyebb varrás érdekében érdemes papírt helyezni az anyagra, melyet utána ki lehet tépni a varratból.
- Richard Rikov
.png)
